A szülők és nagyszülők útján

Gyerekek, ifjak és felnőttek együtt idézték fel azokat az ősi, hagyományosnak számító kerti és konyhai feladatokat, amelyek az őszi betakarításhoz kötődően lassacskán feledésbe merülnek, hiszen a felnövekvő generáció tagjai inkább a kész ételek vásárlásához szoknak, mint ahhoz, amit faluhelyen régente szégyen volt kihagyni. „Bezzeg a mi időnkben” — jelentették ki jogosan két esztendővel ezelőtt a berki asszonyok, amikor olyan megélt, valós dolgokról meséltek, amelyekre eléggé kételkedően reagáltak a fiatalok.
Mi történt azóta? Mi történik a mai fiatal életekben? Bizonyosak lehetünk benne, hogy értékeink átadásának elmulasztása az ő életüket fogja megnehezíteni a későbbiekben. Nem lehetünk folyamatosan mellettük, és nem végezhetjük el helyettük a feladatokat. Ezek a gondolatok késztették az esemény szervezőit arra, hogy az előző közös sikereken felbuzdulva ismét félretegyék a telefonokat, és felállva a számítógépek elől megcsodálják, kézbe vegyék, ízleljék és hálát adjanak az Isten által teremtett természet ajándékaiért. Az esemény egy elméleti bemutatóval kezdődött, amelyen a résztvevők közösen megnézték azokat a betakarítással kapcsolatos munkálatokat, amelyeket a felnőtt és az idős korosztályok a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején még végeztek, manapság viszont inkább csak beszélnek róluk, mint valamilyen szép emlékekről. Bizony egyik sem volt könnyű, de a nehéz és sokszor verejtékkel járó mezei munkában jelen volt a közös sors, egymás segítése, a kaláka, amelyeket ma már nehezen tudunk elképzelni, hiszen a multik világában élve ezeket az értékeket a világváltozással járó gyorsaság kezdi eltörölni.
A csapat azt követően összeszedte a református templomkertben a diókat, majd következett a szőlő szüretelése, a tökök összegyűjtése, a sárgarépa és petrezselyem kiásása, a paprika, az alma, a káposzta, a kukorica, a burgonya és cukorrépa szedése. Jutott bőséggel a felsoroltakból a kosarakba, de ezzel nem lett vége az eseménynek, sőt, ekkor kezdődött igazán minden, hiszen a kert után aztán a parókia udvara telt meg sötétedésig igazi lármával. Különböző műhelyeket alkotva, a presbitérium és a nőszövetség irányításával végezték a részvevők a nekik tetsző tevékenységeket. A kicsik diót törtek és töklámpásokat készítettek, a nagyobbak darálták, illetve préselték a szőlőt, majd azt is kipróbálhatták, hogy milyen a káposztát kézi gyaluval felaprózni és savanyítani. Mások kukoricát morzsoltak vagy burgonyát válogattak, az ügyes kezű lányok fűzték a paprikákat, míg a fiúk egy csoportja aprózta a tököt és a cukorrépát.
Sötétedéskor mindenki bevonult a Gabriella Gyülekezeti Házba, ahol közös vacsora és táncház következett. Tartalmas nap volt, legyen még ilyen! — mondta búcsúzáskor mindenki. Az esemény a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Communitas Alapítvány támogatásával valósult meg.