Balhés tanácsülés év végére

Kevés közérdeklődésre számot tartó témát érintettek a tegnapi szatmárnémeti tanácsülésen, főleg adminisztratív és technikai jellegű ügyek voltak a napirenden, de ami szóba került, az húsba vágónak bizonyult.

Iskolák ügye

Fent volt a napirenden például a szatmárnémeti iskolahálózat jövő évi sorsa is, de végül lekerült a napirendről, mert az ülés idejére nem lett meg hozzá a tanfelügyelőség beleegyezése. Ennek ellenére eset lett belőle, mert a polgármester reagálni akart pár közszájon forgó dologra. Kereskényi Gábor nem tartózkodott a kemény kijelentésektől sem, azt mondta: „Nem érdekel a tanfelügyelőség véleménye mindaddig, amíg nem ők fedezik az iskolák működési költségeit, hanem mi.” Kereskényi rámutatott arra is, hogy nem lehet átszervezés nélkül elmenni a mellett a tény mellett, hogy a diákok száma szabadesésben van a városban, nem lehet adókból és illetékekből befolyt pénzből fűtést, villanyt és karbantartást fizetni üresen álló osztálytermek után. Nincs szó elbocsátásokról, csak arról, hogy észszerűsíteni kell az iskolai életet, oda kell figyelni a kiadásokra, mert nagyon nehéz évek következnek, mutatott rá a polgármester. A főleg polgármesteri monológgá csitult ügy azért nem vetett nagyobb hullámokat, mert lekerült a napirendről, ami miatt pár tiltakozni érkezett személy is kivonult az ülésteremből.

Épületek ügye

Megint napirenden volt a rossz állapotban lévő homlokzatú szatmárnémeti épületek sorsa is; a tanácsosokat az osztotta meg, hogy az ilyesmiért büntetni kell-e a tulajdonost, vagy például adókedvezménnyel ösztönözni, hogy megjavítsa. A városvezetés egyébként ügyesen felismerte, hogy nem csak magánkézben vannak ilyen problémás épületek, hanem állami hivatalok és cégek kezében is (pl. posták, Sport hotel), s ezeket talán könnyebb lesz kötelezni a tatarozásra, vagy legalább szembesíteni a tulajdonost a saját törvényhozása által meghozott szabályokkal. Molnar Creţ Diana (USR–PLUS) és Adelin Ghiarfaş (PNL) kérte a városvezetést, hogy ne csak az olyan jellegű megszorításokat alkalmazza, mint a korábbi években bevezetett 500 százalékos homlokzatadó, hanem találjon ki valamiféle ösztönzést azok számára, akik felújítják az addig rossz állapotban lévő épülethomlokzatukat. Maskulik Csaba városmenedzser mondta el ezzel kapcsolatban, hogy a város sokkal többet nem tehet annál, mint hogy azoknak, akik nekilátnak, megelőlegezi a tatarozás megvalósíthatósági tanulmányát. Hitelintézetként nem fungálhat a városháza, csak ha száz százalékig meg tud győződni arról, hogy a kedvezményezett vissza tudja fizetni a közpénzből nyújtott hitelt. Ráadásul a hitelezés nagy hátráltatója, hogy kevés érintett épületben létezik lakóközösség, amelyik egy entitásként alá tudja írni a hitelszerződést.

Princz Csaba

A szerző felvétele