Csatoljuk be a biztonsági öveket!
Sem a gépkocsivezetők, sem az utasok nem szeretik a biztonsági övet és — tisztelet a kivételnek — a legtöbben nem is igen csatolják be, főleg, amikor lakott területen belül vezetnek. Persze a kifogások tárháza végtelen, s a közlekedésrendészet össze is gyűjtött belőlük egy csokorra valót, a leggyakoribbakat, amelyekkel ellenőrzéseik során találkoznak: „szorít az öv, zavar és kényelmetlen” (a legtöbb járműben ma már automata biztonsági öv van, ami nem simul annyira szorosan viselőjére, hogy az ténylegesen szorító érzést váltson ki); „ütközéskor jobb, ha nincs becsatolva a biztonsági öv, mert inkább kirepülök a gépkocsiból, mint hogy az összetört járműbe beszoruljak” (nagy tévedés, ugyanis a gépkocsiból ütközéskor kiesni olyan terhelést jelent, mintha valaki többemeletnyi zuhanás után az úttestre esne. A test a gépkocsiból kizuhanás előtt áttöri a jármű szélvédőjét, ez olyan fej-, illetve végtagsérülést eredményez, amely önmagában is halálos eredményű lehet); „van az autóban légzsák, az úgyis megvéd” (ez is nagy tévedés, hiszen légzsák csak a becsatolt biztonsági övvel együtt fejti ki azt a védelmi hatását, amiért kifejlesztették és beépítették a gépkocsiba. A balesetkor kinyíló légzsák a biztonsági öv nélkül előre lendülő testet nem abban a helyzetben éri, mintha a gépkocsiban ülő be lett volna csatolva, így az szintén sérülést okozhat, és önmagában nem alkalmas a test megtartására); „elfelejtettem, amúgy mindig használom” (a biztonsági öv rendszeres használata az elindulást megelőzően annyira megszokottá s ezzel együtt automatikussá is válik, mint például az, hogy sebességbe kapcsolunk, irányjelzőt használunk vagy kiengedjük a kéziféket; aki valóban rendszeresen használja az övet, az nem felejti el, mivel részét képezi az elindulás rutinmozdulatainak) stb. S persze arról se feledkezzünk meg: fontos, hogy ne a hasunkon, nyakunkon át vezessük az övet, hanem a hárompontos rögzítés révén az alsó övvel a csípőnket, azaz a medencecsontot kell rögzítsük, a felső övet pedig a vállunkon keresztül kell átvezetni, úgy becsatolni. A becsatolás elmulasztása kihágásnak minősül, amiért pénzbírság és két-három büntetőpont jár, azonban van pár eset, amikor a gépkocsivezető vagy utas mellőzheti az öv használatát: a nem mozgásban lévő, valamint tolató gépkocsi sofőrje, a terhes nők, az utast szállító taxisofőrök, az autósiskolák oktatói a gyakorlati oktatás közben, valamint olyan személyek, akik igazolni tudják, hogy egészségi okokból ellenjavallott számukra az öv használata.
A március 8–14. közötti héten pedig még inkább ajánlatos becsatolni a biztonsági öveket, ugyanis az Európai Közlekedésrendészeti Szervek Hálózata (ROADPOL) szinte minden országra kiterjedő, nagyszabású ellenőrzési akciót tart, melynek során az övhasználatot veszi górcső alá.
A gyermekülésről se feledkezzünk el!
Hat évvel ezelőtt, 2015 februárjában lépett életbe Romániában a gyerekek autóztatására vonatkozó módosítás — szigorítás —, és bár úgy gondolnánk, hat év alatt azért csak rögzült a köztudatban, hogy gyermeknek gyermekülésben a helye, sajnos nem mindig van így, főként a kiskamaszok esetében, pedig a jogszabály feketén fehéren kimondja: csak a 135 centiméternél magasabbra nőtt, 12 évesnél nagyobb gyerkőc utazhat az anyósülésen (természetesen a megfelelően beállított és becsatolt biztonsági övvel, amely nem halad át a nyakán vagy az arcán). A 135 centiméternél alacsonyabb lurkóknak szigorúan gyermekülésben a helyük — a gyermekülést a gépkocsi hátsó ülésére kell behelyezni, viszont nem tilos az első ülésen való elhelyezése sem, ha a menetiránynak háttal rögzítik, és kikapcsolják a légzsákot. A szabályozás alól kivételt képeznek azok a gyermekek, akik egészségügyi okokból nem viselhetnek biztonsági övet, és ezt orvosi papírokkal tudják igazolni. Az előírás a tömegközlekedési eszközökre és a taxikra nem érvényes, a törvény azonban megtiltja, hogy a háromévesnél kisebb, 135 cm-nél alacsonyabb gyermek a taxi (vagy bármilyen más gépkocsi) anyósülésén utazzon — akár ölben, akár egyedül.
Szabó Kinga Mária
