Elkeserítő és elszomorító

„Elszomorító, hogy egyesek megint előhúzzák a magyar kártyát, s még inkább elszomorító, hogy 30 év után még mindig a saját farkuk után forognak, ráadásul vaskos csúsztatással, hiszen ez a bizonyos törvénytervezet már egy hónapja átment hallgatólagosan a képviselőházon — épp abban az időszakban, amikor egyesek fertőzötten kóvályogtak a parlament épületében. Nem ez a legégetőbb bel- vagy akár külpolitikai téma, sokkal komolyabb gondjaink vannak.

Senki nem használhat olyan nyelvezetet, amit Iohannis megengedett magának, s azzal, hogy magyarul is megszólalt, mintegy asszociálta anyanyelvünket a képzeletbeli hazaárulással. S nem mellékesen: Romániában elvileg képviseleti demokrácia van, a parlamentet, annak munkáját lehet kritizálni vagy szidni, de a döntéseket az kell meghozza, a döntések meghozatalába az államfőnek nincs és nem is lehet beleszólása. Ismétlem: elkeserít és nagyon elszomorít, hogy megint becsaptak, mert olyan ember nyilatkozott PRM-s Corneliu Vadim Tudor stílusban, akitől nem vártuk el, és akit az erdélyi magyar közösség többször is megajándékozott a bizalmával” — fogalmaz Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének, de a megyei tanács elnökeként is. Nem hallgatja el azt sem, hogy ezzel a hirtelen előkapott és szokatlanul éles nacionalizmussal valószínűleg valami, az átlagembert sokkal jobban érintő, húsba vágó döntésről akarják elterelni a figyelmet.

Azzal kapcsolatban, hogy mi késztethette Iohannis államfőt erre a kirohanásra — amely nemzetiségi hovatartozástól függetlenül mindenkit megdöbbentett, és amelyet szintén nemzetiségi hovatartozástól függetlenül mindenki elítél, egyszerű emberektől kezdve politikai elemzőkön át politikusokig —, kifejti: óriási tanácstalanság van; az államfő a (valószínűleg előtte nem alaposan megvitatott) május 15-i dátum bejelentésével nagyon sok gondot generál, s a szakemberek azóta is a „hajukat tépve” gyártják a legkülönfélébb forgatókönyveket, keresik a megoldásokat a fertőzöttek számának robbanásszerű növekedésének elkerülése érdekében; a parlamentben a járvány- és válsághelyzet ellenére sem képes párbeszédet folytatni a kormányzó kisebbség az ellenzéki többséggel, s az sem tett túl jót az egységes nemzeti imázsnak, hogy a Moldovai Köztársaság segítségkérésére reagáltak ugyan, de nem siették el a lépéseket, és a magyar kormány védőfelszerelés-adománya (100 000 maszk és 50 000 kesztyű) Szijjártó Péter vezetésével hamarabb érkezett meg Kisinyovba, mint a romániai adomány.

„És ha már itt tartunk, Iohannis Orbán Viktort megköszönéssel kellene emlegesse, hiszen a magyarországi védőfelszerelés-adományok Erdélyben nem csak a magyar embereken segítenek. No meg arról sem kellene megfeledkezzen, hogy a helyi autonómia pontosan mit is jelent közigazgatásilag — és a legjobb példa erre a németországi szövetségi rendszer vagy a svájci kantonok. Itthon pedig: ha a kórházak nem kerültek volna vissza az önkormányzatokhoz, a járvány kezdetén nem tudtunk volna olyan gyorsan fellépni, mint ahogy tettük, hiszen amíg egy központi rendszer megmozdul, beindul, addig hetek telnek el, ez köztudott. Mint ahogy az is köztudott: a karantén sokakra negatívan hat, de akkor keressen az illető egy megnyugtató regényt vagy természetfilmet, és ne intézzen hisztérikus, aljas támadásokat annak az országnak az állampolgárai ellen, amelynek ő az államfője.”

Szabó Kinga Mária