Elsők a pacsirták, utolsók a gyurgyalagok

Béldi Miklós először 1962-ben kiadott, Ismerjük meg a madarakat című könyve foglalkozik részletesebben a tájainkon honos madarak vándorlási szokásaival, jelen írásunk csak vázlatos formában foglalkozik azzal, melyik ismertebb vándormadarunk mikor tér haza. Korábban is érdeklődtek olvasóink az iránt, hogy milyen madarak telelnek a mi vidékünkön, és melyek azok, amelyek itt költenek, de ha hidegre fordul az idő, délre vándorolnak; ezt az érdeklődést követte a vándormadarak hazaérkezésének sorrendje, ezért foglalkozunk a témával. A Román Madártani Egyesület szatmárnémeti osztálya tagjainak és vezetőjének hála nem csak a Béldi-féle könyvben leírtak alapján vesszük lajstromba az érkezési időpontokat, de ezekhez helyi, azaz szatmárnémeti és Szatmár megyei személyes megfigyelések is társulnak.

Két hónap

A kettős forrásból származó információk szerint a vándormadarak hazatérése egy elég hosszadalmas folyamat, február végétől kezdődően két hónapon át húzódik. A hazaindulást és az -érkezést — akárcsak az őszi elindulást — több tényező befolyásolja: az illető madárfaj hőigénye, a táplálékul szolgáló állatok, rovarok és növények hőigénye és előfordulása. A tápláléknak nem is annyira annak pillanatnyi mennyisége a döntő, hanem az ezzel kapcsolatos sok évszázados bekódoltság a madár genetikájába. Számít még a telelőhely távolsága, mert például a gólyák itthonról való elindulásuk után is sokáig találnának még táplálékot, mégis augusztus végén elindulnak. Az egyes egyedek lemaradását pedig az egyed fizikai állapota befolyásolja.

Az elsők

Március elején az elsők között jelentkezik a hideg tél esetén Dél-Európában telelő mezei pacsirta, de ez a madár néha már február végén is itthon lehet. A szintén a közelben, kicsivel délebbre telelő seregély szintén korai faj, Szatmárnémetiben már két héttel ezelőtt is észlelték kis csapatát a madarászok. Ugyancsak korán, az elsők között érkezik a Kárpát-medencében rendszeresen fészkelő barázdabillegető, a vizekhez kötődő bíbicek csapatai, amelyek az Atlanti-óceán partvidékén és Északnyugat-Afrikában eltöltött tél után érkeznek haza, akár már február végén.
Március közepén tér haza az örvös galamb és a házi rozsdafarkú, de ilyet is láttak Szatmárnémetiben már két héttel ezelőtt is. Március közepi érkező a csicsörke, a vörös vércse vagy a vörösbegy, a hónap második felében jön haza a fehér gólya és a szürke gém.
Április elején, amikor már több rovarra számít, érkezik meg a füsti fecske, majd pár nappal később a molnárfecske és a fecskék közül a legkésőbb érkező, a vizekhez kötődő parti fecske. A következő hónap elején fog megérkezni a kakukk is, ennek a madárnak az érkezéséhez kötődő mondás, hogy ha megszólal a kakukk, le lehet ülni a földre, már van annyira meleg. Április eleji érkező a búbos banka is.

Az utolsók

Április közepén tér haza közép-afrikai telelőhelyéről legszebb hangú madarunk, a fülemüle, vagy más nevén a csalogány, az udvarló hímek éneke májusban éjszaka is hallatszani fog. Április vége a sárgarigó érkezésének ideje, s ez idő tájt várható a ma már ritkán hallható fürj érkezése is.
A hazatérés időszaka május első napjaiban ér véget, ekkor jelenik meg mifelénk utolsóként a gyurgyalag vagy méhészmadár és a kis légykapó. Az afrikai tájakról való hazavándorlás minden vidék esetében elkezdődött, például a nálunk csak átvonuló, tőlünk pár száz kilométerrel északabbra fészkelő darvak most járnak Izrael fölött, néhány nap múlva mifelénk is meg fognak jelenni a jellegzetes V alakzatban repülő nagy madarak.

Princz Csaba