Esküt tettek a presbiterek

Hármas ünnepe volt a kertvárosi gyülekezetnek: megemlékezett az 1956-os forradalom hőseiről, az új templom átadásának második évfordulójáról, és beiktatták tisztségükbe a gyülekezet nemrégiben megválasztott presbitereit.
Az ünnepi istentiszteleten Tolnay István esperes a Jel. 3, 7–13 igeszakasz felolvasását követően köszönetét fejezte ki. „Hálát kell adnom veletek együtt az irgalmas, kegyelmes és gondviselő Istennek. Immár 22 éve, hogy ebbe a gyülekezetbe vezérelt engem az Úr, amiért én személyesen is nagyon hálás vagyok. Egy újonnan megalakult, templomépítő, befogadó, és külső újításokra nagyon nyitott, ám belső, lelki értékeihez annál inkább ragaszkodó, élő gyülekezet lelkipásztora lehettem családommal együtt, a gyülekezet nagy családjában. Hálás vagyok azért, hogy annyi küzdelem és kitartás árán felépült ez a templom Isten dicsőségére. Közösségünk nagyon sok munkája, rengeteg áldozata és még annál is több szeretete épült be ezekbe a falakba” — fogalmazott az esperes.
Két éve annak, hogy az új templomba költözött a gyülekezet. A lelkipásztor meglátása szerint az összefogásnak az ereje, Isten Szentlelkének a bátorítása valóban egy igazi közösséggé formálta a gyülekezetet. Örökre összekapcsolta annak tagjait a templom- és gyülekezetépítés. Ugyan befejezték Isten szent házának építését, de az továbbra is egyértelmű, hogy a gyülekezet építését nem lehet abbahagyni. Ez az, amit folyamatosan tenniük kell. Ebben a munkában mindenkinek megvolt a maga szerepe, a maga fontossága. A lelkipásztor megköszönte azoknak a presbitereknek a szolgálatát, akik ebben az évben úgy döntöttek, hogy átadják a stafétát az új vagy visszaválasztott presbitereknek. Azt kívánta, hogy akik átadták a mandátumot, továbbra is találják meg a szolgálat lehetőségeit a gyülekezetben. Úgy tekintsenek a közösségre, mint amilyen szeretettel beszél János apostol a Jelenések könyvében a kisázsiai, Filadelfia városában élő kis keresztyén gyülekezetről. Papp Zsolt főgondnok elmondta, hogy a következő 3 évben két fontos cél áll előtte. Az egyik, hogy ne csökkenjen, hanem növekedjen a templomlátogatók száma. A másik pedig, hogy biztosítani tudják azoknak az intézményeknek a működését, melyeket sikerült felépíteni. Az egyházközség templomot és óvodát épített, és hamarosan egy bölcsőde építésére is sor kerül. Ezeknek a működtetéséhez olyan gazdasági hátteret kell biztosítani, mely által függetlenek tudnak maradni bármilyen politikai helyzettől. A kertvárosi egyházközségben főgondnoknak Papp Zsoltot választották vissza, gondnoki tisztséggel pedig Dallos Lászlót és Szalay Csabát bízták meg. Ők és még 12 presbiter tett esküt: Borbély Erzsébet, Botos István, Fándly Julianna, Kovács István (egyházfi), Kovács István, Lakatos István, Magyar Károly Márton, Marcsó János, Molnár Sándor, Romát Sándor, Sarkadi Attila Zoltán és Suhó József.