Fifika

Évekig szervezett, ingyenes és jól működő biohulladék-elszállítás volt a városban, de már nincs, a Florisal elviszi ugyan most is ezeket, de nagyon bonyolult eljárással és drágán. Aki meggondolatlanul mégis a háza elé teszi a kerti hulladékokat, arra lesújt a törvény szigora. A háztartásoknak ígértek ugyan ingyenes komposztálókészülékeket, de azok üvegből lehetnek, mert sehol sem látszanak. Ha mindezek okán valaki el akarja égetni a kertjében a hulladékokat, ne tegye, mert azt sok száz lejre büntetik, hisz még egy szalonnasütéshez is csak válogatott, és csak 25–30%-os nedvességtartalmú fadarabokat szabad meggyújtani a törvény szerint. Ebben a kusza helyzetben aztán mindenféle hétköznapi színjáték is megesik.

1. felvonás. A nénike négy gyümölcsfáját a szomszéd megnyeste, ő pedig a levágott ágakat március végén akkurátusan a háza elé csomózta, mint minden évben, ilyenkor szokták ugyanis elvinni azokat a szemételszállítási napokon. Néhány óra múlva azonban nagy garral és a törvényt lobogtatva városi rendőrök zörgettek a kapuján, ha lett volna nekik, még azt a piros forgó micsodát és a szirénát is bekapcsolták volna. Súlyos szavakkal a földbe döngölték aztán a töpörödött tettest, kellően kihangsúlyozva bűnösségét és tettének veszélyességét a társadalomra és a környezetre nézve, de nemkülönben az ezért járó nagy pénzbüntetést is. A marcona arcoktól, villogó szemektől és a heves vádbeszédtől a nénike csak pislogott nagyokat, és csak azért nem ijedt meg jobban, mert nem nagyon értette a pergő latinos beszédet.

2. felvonás. Amikor a szigor már oly magasra hágott, hogy szinte vibrált tőle a levegő, az egyik egyenruhás arca váratlanul ellágyult, a gazdája aztán el is mosolyodott, és tört magyarsággal így szólt szinte empatikusan a nénihez:

„Na, ne féljen, mamuka, nem vagyunk mi éppen annyira rossz emberek, hiszen nekünk is vannak szüleink, van édesanyánk. Nem büntetjük meg most, csak figyelmeztetjük, de máskor ne rakja ki az ágakat az utcára! Amiket pedig már kirakott, el tudom intézni, hogy vigyék el innen, szólok egy barátomnak, aki még ma elszállítja. Biztos, hogy kevesebbe fog kerülni, mint amennyi a büntetés lett volna” — és nézte, hogy ettől a nagy jóságtól nem-e lábadnak könnybe a nénike szemei.

3. felvonás, finálé. Egy óra múlva az a bizonyos barát elvitte a két köbméternyi ágat. 100 lejt kért, a Florisalnál ez 160 lejbe került volna. Hónap vége volt, a nénike a gyógyszerpénzéből fizette ki a fuvart, de még így is keresztényi hálával gondolt a rendőrök jóságára. A Florisal ez esetben elesett a pénztől, de őszemétsége már úgy is épp eleget összeharácsolt a várostól. A város is szegényebb lett egy büntetésnyi összeggel, de jaj annak a városnak, amelyik büntetések behajtásából akar pompázni. A pénzügyi élet szigorú szabályai szerint azonban valakinek nyerni is kellett és kell a továbbiakban is ezen az üzleten, így az a legvalószínűbb, hogy ahol a fifika, oda megy a pénz is.

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós