Hálaadás a reformációért, fogadalomtétel és vigasztaló evangélium

A reformáció ünnepe idén vasárnapra esett. A délelőtti istentiszteleten sokan a megújulásért imádkozhattak, így egy népesebb közösségben, mint ha hétköznap lett volna. Szigetlankán a délelőtti istentiszteleten hálát adtak a reformációért, fogadalmat tettek a megválasztott presbiterek úrvacsorai közösségben, a kora esti órákban pedig elérkezett a vigasztaló evangélium is a Mátyás király utcai temetőbe.

Józsué könyve magyarázatát sorozatban kapják a szigetlankai hívek az utóbbi időszakban. A délelőtti istentiszteletre és a kora estire is jutott az üzenetből.

„Mindent kegyelemből kaptam” — szólt a reformáció legfontosabb újrafelismerése, a lélek „No-Spája”, görcsoldója énekszóban a Lanka Duó vezetésével, majd Rácz Ervin lelkipásztor Józsué könyve 9. fejezete alapján a gibeoniták ravaszságáról beszélt. Van mit tanulnunk tőlük, mert ők tényleg mindent megtettek annak érdekében, hogy Isten népéhez tartozzanak, vele szövetséget kössenek. Nekünk tét ez? A baj az volt, hogy ez a csatlakozás félelemtől vezérelt volt, ez pedig hazugsághoz vezetett, ami még nagyobb félelembe sodor. A választott nép vezetői ott hibáztak, hogy döntésük előtt nem kérdezték meg az Urat, s ezzel rést hagytak a gonosznak, mely történelmük során hatalmas károkat okozott a gibeoniták által. Bátran kérdezzük Őt döntéshozatalunk előtt! Merjünk kérni, zörgetni, és akkor megtapasztalhatjuk, hogy a keresztyén ember nem megtörik a bajban, hanem Isten segítségével kitörhet abból. Ő megtört, hogy a mi törésünk formálódássá váljék. Reformálódássá.

„Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet” (1Pt 3, 15) — szólt az igei bátorítás az újonnan megválasztott presbitereknek. Szigetlanka presbitériuma az utóbbi években is bebizonyította, hogy kitűnő csapat, tapasztalat és lendület is van benne. Felelős vezetői és áldásai a gyülekezetnek, akik nemcsak azért vannak, hogy legyenek, hanem azért is, hogy tegyenek. Ezt a tényt igazolja az is, hogy bővült a csapat.

A presbitérium énekszóban is hálát adott, Varga István presbiter és Kupán Erzsébet gyülekezeti tag szavalatai színesítették tovább az alkalmat, majd Törő Nikolett ágendázása után úrvacsorai közösségben adták hálát a megújulásért a hívek.

Vasárnap kora este a Mátyás király utcai temetőben folytatódott a józsuéi üzenet átadása. Nagyon is reformációi cselekedet az, hogy az evangéliumot olyan helyre viszik, ahol az emberek nagy számban vannak jelen. Luther azért az október 31-i dátumot választotta tételei kifüggesztésére, mert tudta, hogy másnap sokan jelen lesznek a templomban, és sokan fogják olvasni azokat.

Szólt az énekszó is, bátorsággal és a feltámadás hitével megerősítve. Kovács Tibor algondnok imádsága után Rácz Ervin lelkipásztor a Józsué könyve 10. fejezetében található égi csoda alapján szolgált, miszerint a nap nem ment le addig, míg Józsué csapatai nem győzedelmeskedtek. Ha Isten terve és a mi tervünk egyezik, ma is megtapasztalható a csoda. Az imádság által lehet, hogy körülményeink nem változnak, de mi megváltozhatunk. Isten a természetfölöttiségét akkor is megláttatta, amikor Fia által legyőzte a halált, rést ütött azon, hogy akik Őt követik itt, általmenjenek a halából az életbe — szólt az örömüzenet a temetőben. SZFÚ