Képkülönlegességeket restauráltak az egyházmegye műhelyében

A restaurátorműhelyben folyamatos a munka, Puskás Éva és Sulyok László restaurátorok keze alatt sorra újulnak meg az egyházmegye műkincsei, így nemrég három képpel készültek el a művészek. Jelen esetben is három különleges alkotásról van szó, melyek ezúttal Máramarosszigetre és Nagybányára térnek haza.

A Szent Antal látomása című, XVIII. századi barokk kép osztrák mester alkotása, amely ma a máramarosszigeti Borromeo Szent Károly-plébánia mellékoltárképe. Amikor a műhelybe érkezett, már szinte színtelen volt, az alakok nehezen voltak kivehetők. Restaurálása után azonban visszanyerte dinamikáját, a barokkra igen jellemző fény-árnyék játékát, újra színt kaptak és kiélesedtek az alakok.

A restaurátorok úgyszintén befejezték egy hálaadó, vagyis votív kép felújítását. Ez rendeltetéséhez híven egy történetet mesél el: egy, a középkori, nagybányai Szent István-templom tetőjét javító személy megcsúszott és leesett. Csúszása közben a Szent Család segítségéért kiáltott — „Jézus, Mária, József” —, és csoda hatására életben maradt és meggyógyult. Hálából készítette vagy készíttette el a festményt. A votív képeken általában csupán az esemény dátumát szokták feltüntetni, de ennek a képnek az esetében az írott szöveg is megmagyarázza a történéseket. A kép érdekessége továbbá, hogy látható rajta Nagybánya város szimbóluma, a középkori Szent István-templom, melyből mára csak a torony maradt meg. A festmény az idők során besötétedett, erősen berepedezett, restaurálása után azonban minden részlete tisztán látszik. A nagybányai Szentháromság-templomba kerül vissza.

A harmadik kép az Angyali üdvözlet című, melynek a keletkezését 1800-ra teszik. A kép a Lukács evangéliumából ismert eseményt örökíti meg, amikor Gábriel arkangyal meglátogatja Máriát, és közli vele az örömhírt, hogy ő lesz a Messiás anyja. A mozzanat legkorábbi ábrázolásai már a IV–V. századi katakombafestészetben megtalálhatók. A kép szakadt, helyenként kilyukadt állapotban került a restaurátorokhoz, akik a hiányzó részeket pótolták, a vásznat pedig megerősítették, s ezután adták vissza a régi színét és fényét. A festmény eredeti kerete nem maradt meg, a most elkészült keretet Laczkó Ferenc batizi kántor készítette.