Konfirmáció Mikolában

Nem véletlenül hangzott a hegyi beszéd nyolc boldogmondása a Mikolai Református Egyházközség konfirmációs vasárnapján. Ugyanis négy leány és négy fiú, összesen nyolc fiatal tett bizonyságot hitéről. A konfirmáció végén az útravaló gondolatok is a nyolcas szám köré fonódtak.

Számos szófordulat ismert a magyar nyelvben. Hetvenkedik, ebek harmincadja, nem engedünk a negyvennyolcból, ötöl-hatol, nekem nyolc… vagyis mindegy. Nekem nyolc – konfirmandus kedves és mind egy, vagyis egyenként kedves mindenki, aki ma bizonyságot tett – fogalmazott Higyed István lelkipásztor. A nyolcas szám páros szám. Elhangzott a köszöntők során egy vers, amelyet egy testvérpár mondott el. Az egyik szakasz így szólt: “Ne hagyd a társad, segítsd meg őt, ne hagyd a porban küszködőt.”. A testvériség egyetemes gondolata, keresztyén szolidaritásra hív. Az oktáv a zenében azokat a hangokat jelöli, amelyeknek együttható variációja adhatja a harmóniát. A gonosz lehangol és hamis lesz az életünk dallama. Igyekeznünk kell Krisztusra hangolt életet élni és akkor: “…akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.” (Babits M.)

A periódusos rendszerben nyolcadik az oxigén. Ebben a “covidos világban” a legfontosabb az, hogy elegendő oxigén jusson a szervezetbe. Fontos az élet számára a lélegzés és a „lélekzés”. Az imádság olyan a lelkünknek, mint az oxigén a tüdőnknek. Átjárja az egész életet és áldássá lesz. A nullán kívül a 8-as olyan szám, amelyet, ha elforgatunk, az alakja ugyanolyan marad. Maradjatok meg a hitben, akármerre forgat is majd az élet! – biztatott a lelkipásztor.

A lefektetett nyolcas a végtelen jele. Az élet során a Végtelenhez térjünk mindig vissza, aki véges létünk után az örökkévalósággal ajándékoz meg bennünket Krisztusban.

“Nekem nyolc.” Vajon tényleg mindegy?…