Mi számít COVID-19 miatti elhalálozásnak?

Ismét aktualizálta az Országos Közegészségügyi Intézet a COVID-19-cel kapcsolatos esetdefiníciókat, bevezetve „az egészségügyi ellátással összefüggésbe hozható COVID-19-megbetegedés”, valamint a „közösségi megbetegedés” fogalmát, ugyanakkor pontosítva, hogy mi minősül „COVID-19-cel diagnosztizált személy elhalálozásának”.

A kórházba utalás időpontja és a koronavírusra jellemző tünetek megjelenése vagy a pozitív teszt között eltelt idő függvényében a következő eseteket különítik el:

— közösségi megbetegedés: a koronavírus-fertőzés tünetei már a kórházba utaláskor vagy ettől számítva egy-két napon belül jelentkeznek; a tünetek a kórházba utalást követő 3–7. napon jelentkeznek, és erős a közösségi fertőződés gyanúja;

— bizonytalan eredetű megbetegedés: a tünetek a kórházba utalást követő 3–7. napon jelentkeznek, és nem áll rendelkezésre elegendő információ ahhoz, hogy valamely más kategóriába sorolják az esetet;

— valószínűsíthetően az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedés: a tünetek a kórházba utalástól számított 8–14. napon jelentkeznek; vagy a tünetek a kórházba utalástól számított 3–7. napon jelentkeznek, és erős az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megfertőződés gyanúja;

— az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedés: a tünetek a kórházba utalástól számított legalább 14. napon jelentkeznek.

Azok a megbetegedések, amelyeknél a tünetek a kórház elhagyását követő 14 napon belül jelentkeznek, közösségi vagy bizonytalan eredetűeknek egyaránt minősülhetnek, ennek eldöntéséhez a körülmények alapos kivizsgálására van szükség — derül ki az INSP tájékoztatásából.

A halál oka a koronavírus?

A közegészségügyi intézet ugyanakkor leszögezi, hogy COVID-19-cel igazolt beteg elhalálozásának minősül „minden olyan haláleset, amely igazoltan koronavírussal fertőzött személynél következik be, leszámítva azokat az eseteket, amikor az elhalálozásnak más egyértelmű oka volt, amely nem hozható összefüggésbe a COVID-19-cel (például sérülés, akut vérzés stb.)”.

Az igazoltan COVID-19-fertőzöttek elhalálozása nem írható más, korábbról fennálló betegségek (például rákos vagy hematológiai megbetegedések stb.) számlájára, és ilyen esetekben is a COVID-19-et kell feltüntetni a halál okaként, függetlenül attól, hogy más társbetegségek is fennálltak, amelyek esetleg súlyosbították a COVID-19 lefolyását.

A halotti bizonyítványban a COVID-19-et kell megjelölni a halál okaként minden olyan elhunyt személy esetében, akinek halálát a koronavírus okozta vagy okozhatta, esetleg hozzájárult ahhoz — szögezi le az INSP.

Tesztelési prioritások

A tesztelési prioritásokat illetően a következő ajánlásokat fogalmazta meg az INSP: olyan személyek — beleértve az egészségügyi alkalmazottakat is —, akiknél jelentkeznek a tünetek; az igazoltan fertőzöttek szoros kontaktjai, akiknél tünetek jelentkeznek; szervátültetés előtt álló személyek (tünetmentesek), szervdonorok, a megfigyelési periódusban levő szervátültetettek — két teszt 24 óra alatt; betegség vagy a gyógyszeres kezelés miatt legyengült immunrendszerű személyek — két teszt 24 óra alatt; kemoterápiás vagy sugárkezelés alatt álló, tünetmentes daganatos betegek — havi két teszt; műtéti beavatkozás előtt álló, tünetmentes daganatos betegek; hemodialízis alatt álló személyek, akiknél jelentkeznek a tünetek; hemodialízis alatt álló, tünetmentes személyek, akik igazolt fertőzöttek kontaktjai — két teszt 6–7 nap különbséggel; intézményesített gondozásban élő személyek, akiknél jelentkeznek a tünetek; intézményesített vagy otthoni karanténban levő, vagy igazoltan fertőzött személy közeli kontaktjának minősülő, tünetmentes várandós nők, az öregotthonokban szolgálatot teljesítő ápolók — havonta két teszt; igazoltan fertőzött személyek szoros kontaktjának minősülő, tünetmentes egészségügyi alkalmazottak — tesztelés a fertőzöttel való utolsó érintkezéstől számított 6–7. napon.