Mire jó a fizioterápia?

1951. szeptember 8-án alakult meg a Gyógytornászok Világszövetsége, melynek emléket állítva 1995 óta minden évben ezen a napon ünnepli a szakma a fizioterápia világnapját. Ez a nap lehetőséget ad arra, hogy szélesebb körben felhívják a figyelmet a fizioterápia fontosságára és lehetőségeire a mozgásszervi problémák kezelésében.

A fizioterápia a természetes gyógymódok összességét jelenti, a természet energiáit (kémiai, mechanikai, hő-, elektromos, mágneses energia) használja fel gyógyításra. Magában foglalja a mechanoterápiát (gyógytorna, masszázs), az elektroterápiát (villanykezelés), a hidro- és balneoterápiát (gyógyvíz, iszapkezelés) és a fényterápiát. Nem tévesztendő össze a természetgyógyászattal és a fizikoterápiával, utóbbi alatt a köznyelv az elektromos árammal történő kezeléseket érti. A sokáig a szakma mostohagyermekének számító fizioterápia a négy nagy orvoslási területen (a másik három ág a sebészi kezelés, a gyógyszeres terápia és a pszichoterápia) belül a legrégebbi, majdnem egyidős az emberiség történetével.

Még nem léteztek gyógyszerek és sebészi eljárások, amikor az emberek tapasztalati alapon már felhasználták a természet különböző gyógyhatású tényezőit (például termálvizeket, iszapot). Ma sincs olyan klinikai szakma, műtéti beavatkozás, megelőző, rekreációs tevékenység, amely nélkülözni tudná a fizioterápiát. A múlt század rohamos technikai fejlődése, az elektromosság felfedezése nagymértékben fejlesztette a fizioterápiát, s egyre több területen kezdték mesterségesen előállítani a természet energiáit. A fizioterápia elsősorban annak köszönheti reneszánszát, hogy helyileg, a beteg testrészen fejti ki hatását, és helyes alkalmazása esetén nincs semmi mellék- vagy utóhatása. Manapság a fizioterápia gazdag tárházából a gyógytorna a legjelentősebb, köznapi értelemben ezt is értik alatta. A gyógytorna az egyik legősibb terápiás módszer, amelyet az elmúlt évtizedben kiemelt sikerrel használtak úgy a megelőzésben, mint a rehabilitációban. Fontos szerepe van a sportsérülések megelőzésében, a műtétre való felkészülésben, ugyanakkor sokszor elengedhetetlen a műtétek után, hogy megerősítsék az ízületeket és az izomzatot. A legtöbbször mozgásszervi, belgyógyászati, de akár neurológiai, kardiovaszkuláris, endokrinológiai esetekre is kiváló megoldás lehet egy rehabilitációs szakorvos által előírt terápiás foglalkozás.

SZFÚ