Pszichoterápiával hatékonyabb
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Klinikai Pszichológia és Pszichoterápia Intézetének pszichológusai, dr. Daniel David, valamint dr. Anca Dobrean vezették azt a kutatást, melynek során három, a gyermekkori figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder – ADHD) tüneteinek enyhítésére szolgáló beavatkozástípus hatékonysága került mérlegre. A kutatásban részt vettek a kanadai Queen’s Egyetem, a kolozsvári Iuliu Haţieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, valamint a Kölni Egyetem munkatársai is, vizsgálataik eredményeit a Cognitive Therapy and Research hasábjain tették közzé.
A randomizált kontrollcsoportos vizsgálatokban összesen 59 gyermek vett részt. Az első csoportba tartoztak azok a gyermekek, akiket kizárólag nem stimuláns, atomoxetine hatóanyagú gyógyszerekkel kezeltek. A második csoportba kerültek azok a társaik, akik kizárólag egy sajátos pszichoterápiás kezelésben részesültek. E beavatkozás a kognitív viselkedésterápia, a racionális-emotív viselkedésterápia és a virtuális környezetben végzett figyelemtréning módszereit kombinálta. Végül a harmadik csoportba azokat a kiskorú pácienseket sorolták, akik a pszichoterápiás beavatkozás során gyógyszeres kezelést is kaptak.
A szülői visszajelzések alapján a pszichoterápiás beavatkozással ötvözött gyógyszeres kezelés tünetenyhítő hatása jelentősen felülmúlta a gyógyszeres kezelés eredményességét, jóllehet a klinikai megfigyelések nem mutattak ki jelentős különbségeket a három kezeléstípus hatásfokában. Az összevetett beavatkozási módok hosszú távú hatásait szélesebb mintacsoportos, utánkövetéses vizsgálatokkal lehetne tesztelni.
Dr. Daniel David egyetemi tanár, a projekt koordinátora a következőképpen értékelte a kutatás eredményeit: „Alapvetően mindhárom beavatkozástípus hatékonynak bizonyult, ám a vegyes kezelés teljesítménye enyhén felülmúlta a másik kettőét, főleg a tünetek szülők által jelentett enyhítése terén. Ha a kezelés előtti, illetve utáni eredményeket összehasonlítjuk, szintén az derül ki, hogy mindhárom kezeléstípus hatékony, hatásfokuk pedig a közepes és a nagy között váltakozik. Ezért annak eldöntésében, hogy egyénenként melyik kezeléstípust érdemes alkalmazni, a páciens és hozzátartozói szükségletein túl azt is szem előtt kell tartanunk, hogy ők melyik változatot részesítik előnyben, illetve hogy ez mennyire hozzáférhető számukra. Következésképpen leginkább a vegyes kezelést ajánlom, de a másik két beavatkozástípus klinikai szerepe is igazolt, tehát alkalmazhatók önmagukban is, attól függően, hogy a páciens és hozzátartozói melyiket részesítenék előnyben, illetve hogy melyik elérhetőbb számukra.”
Világviszonylatban ez az első olyan tanulmány, amely a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar kezelésében használatos kezelési alternatívák eredményességét hasonlítja össze klinikailag validált eszközök segítségével. Emellett kiemelt jelentőséggel bír az is, hogy a vizsgálatok romániai mintán folytak, ugyanis a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar kezelési lehetőségeit eddig inkább angol anyanyelvű gyermekeken tesztelték, ami korlátozta az eredmények általános érvényességét.
